Polgári búcsúztató

Egy másik szerepben...

Vannak pillanatok az életben, amikor a szavak különösen nagy súlyt kapnak. Amikor egy
család elveszít valakit, akit szeretett, és elérkezik az utolsó búcsú ideje, nem könnyű
megtalálni azokat a mondatokat, amelyek méltón fejezik ki a fájdalmat, a szeretetet és a
hálát.
Több mint harminc éve vagyok jelen ezekben a nehéz, mégis fontos pillanatokban. Talán
kevesen gondolnák, hogy egy énekesi pályáról hogyan vezethet út a polgári búcsúztatásig.
Az én életemben a zene és ez a hivatás különös módon kapcsolódott össze: a „Csak a jók
mennek el” című dalom sokak számára a búcsúzás dalává vált, és idővel engem is egyre
több család kért fel arra, hogy segítsek megfogalmazni és megélni az utolsó elköszönést.
Az évek során megtanultam, hogy a gyász mindenkinek más, ahogyan minden emberi élet
is megismételhetetlen. Ilyenkor nem nagy szavakra van szükség, hanem figyelemre,
empátiára és arra, hogy valóban meghalljuk, mit szeretne megőrizni a család abból, akit
elveszített.
Számomra megtiszteltetés, hogy a művészetemmel, a hangommal és a szavaimmal részese
lehetek ennek az utolsó közös emléknek. Mert a búcsú nemcsak az elengedésről szól,
hanem arról is, hogy mindaz, amit valaki jelentett nekünk, velünk marad.