Öt album, rengeteg emlék, régi és új dallamok – mindaz, ami az elmúlt évtizedekben összekötött bennünket a zenén keresztül. Most megmutatom, hogyan találnak rá dalaim az új utakon is a hallgatókhoz, és hogyan élnek tovább a digitális világban. Tartsatok velem ezen a különleges zenei időutazáson! Mert a dalok összekötnek bennünket – és amíg van, aki meghallgatja őket, mindig van miért énekelni.

Vannak találkozások, amelyek különösen jólesnek az embernek… Amikor újra együtt lehetünk egy régi baráttal, beszélgethetünk, felidézhetjük a közös emlékeket, és közben új élményekkel is gazdagodunk.

Ez úton is szívből köszönöm régi barátomnak, Limonádé Joe-nak, azaz Indiánnak a meghívást, a szeretetteljes vendéglátást és ezt a kellemes, élményekkel teli napot!

Csesznek és környéke, a Bakony lábánál fekvő gyönyörű település igazán különleges hangulatú. A festői környezet, a meghitt baráti beszélgetés és a finom ebéd már önmagában is emlékezetessé tette a látogatást.

Az este pedig a zenéről szólt! A Cseszneki Szabadidő Klub tagjaival egy igazán jó hangulatú, meghitt klubkoncerten találkozhattam. Jó érzés volt látni, milyen szeretettel fogadtatok, és mennyire örültetek a romantikus dalaimnak. Külön öröm számomra, hogy szívesen visszavártok – remélem, hamarosan újra találkozunk, és ismét együtt élhetjük át a zene varázsát!

Szeretettel ölelek mindenkit, és köszönöm ezt a szép cseszneki napot!

Ennyi idő alatt változik a hajszín, a divat, a frizura… és néha még az ember is. Egy dolog azonban nem változott: Tamás és a zene kapcsolata. Ez most nem egy hivatalos Wikipédia-szócikk. Inkább egy személyesebb, képekből és emlékekből összeálló történet, amely végig kíséri Tamás életét és pályáját – ahogy az évek során egy fiatal énekesből azzá az előadóvá vált, akit ma is ismerünk. Ez a néhány perc ugyanis nem csupán egy énekes pályájáról szól. Hanem Tamás életének több mint négy évtizedéről…Anno… és most. Mert az évek ugyan elszaladnak… de vannak dolgok, amelyek velünk maradnak. Például a dalok. És azok az emlékek, amelyek hozzájuk kötődnek.

Tudom, hogy sokan régóta várjátok, hogy újra találkozzunk egy élő fellépésen – és most végre eljött a pillanat! Örömmel adok hírt arról, hogy október 19-én Csesznekre érkezem, ahol régi barátom, Hegedűs „Indián” László meghívásának teszek eleget.

Van, amikor egy régi felvétel nemcsak egy dalt, hanem egy egész korszakot visszahoz. A 2000-es évek elején, a Budai Parkszínpadon énekeltem az „Így jöttél el” című dalt, egy szál gitárral, Felkai Miklós csodálatos gitár közreműködésével. A dal egy várakozásról szól: amikor az ember végre megtalálja azt, akire várt, és hálát ad a szélnek, ami hozzá sodorta – miközben azt súgja neki: ne félj.

„Súgva keltettél, mintha ismernél…” – talán ennyi év után is ugyanúgy megérinti az embert ez a néhány szó. Ezt a dalt azóta nem énekeltem, ezért külön öröm számomra, hogy most újra megoszthatom veletek ezt a régi koncertpillanatot. Hallgassátok szeretettel – és talán egy kicsit ti is visszautaztok velem abba az időbe.

Negyvenhárom év... szinte hihetetlen kimondani. Az egyik legelső dal, amelyet annak idején együtt próbálgattunk egy mikrofon mellett, most újra felcsendült – ugyanazzal a szeretettel, csak egy kicsit több élettapasztalattal. csepeli zenés délutánon ezzel a közös dallal leptem meg Karcsi barátomat, és jó volt újra átélni azt az érzést, hogy az igazi barátság nem múlik az idővel. Persze egy apró baki most sem maradhatott el – de talán éppen ettől volt igazán őszinte és szerethető ez a közös pillanat. A barátság örök, a zene pedig újra és újra összeköt bennünket.

Házibuli exkluzív – Egy felejthetetlen nyári emlék

Mintha csak tegnap lett volna, pedig már 1999-et írtunk... A Házibuli exkluzív egy igazán különleges délutánt örökített meg, ahol Auguszt Bárió vendége Alex Tamás volt.

A medence partján összegyűlt baráti társaságban olyan kiváló művészek is helyet foglaltak, mint Gáti Oszkár színművész és Kaszás Péter zeneszerző. A jókedvű beszélgetések, a sok nevetés és a közös emlékek igazi nyári varázst teremtettek.

A hangulatról a Bónus együttes gondoskodott, Tamás pedig – ahogy tőle megszokhattuk – örömmel ragadott mikrofont, és a medence partján elénekelt néhány dalt. Egy őszinte, baráti együttlét volt, amikor még nem a pillanat megosztása, hanem annak megélése számított.

Jó érzés visszagondolni ezekre a pillanatokra. Egy korszak emlékei, amelyek ma is mosolyt csalnak az ember arcára. 

Egy 1992-es műsorból részlet...hallgassátok szeretettel